Utazás a koponyán belül – amit az agyról feltétlenül tudni kell

2018-10-07T10:28:47+00:00

Cikksorozatunkban összefoglaljuk az emberi aggyal és az agykutatással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, melyek sokat segíthetnek a legfrissebb eredmények, így e honlap tartalmának mélyebb megértésében.

Az agy madártávlatból

Először megismerkedünk az aggyal és általában, a központi idegrendszerrel, mely bizonyos értelemben önálló világot alkot a szervezeten belül. Féltekék, lebenyek, agytörzs, talamusz és hippokampusz – lassacskán fény derül majd az olykor titokzatosan hangzó nevek mögé bújó összetevők szerepére.

Közelkép

Az emberi agy csaknem százmilliárd idegsejtből áll, melyek között változatos kapcsolatok alakulnak ki. Axonnak nevezett sejtnyúlványok viszik az ingerületeket sokszor a sejtek méreténél nagyságrendekkel nagyobb távolságra, az idegsejtek közti bonyolult kapcsolatok, a szinapszisok működését testünk legbonyolultabb molekuláris gépezetei irányítják. Ezekről a sejtekről, molekulákról és folyamatokról tudhatunk meg többet – egy olyan területen, melynek kutatása szinte naponta hoz újabb és újabb meglepetéseket.

Idegsejt egy patkány hippokampuszából. Forrás: Flickr/ZEISS Microscopy; Stefanie Kaech & Gary Banker, OHSU, Oregon, USA

Idegsejt egy patkány hippokampuszából. Forrás: Flickr/ZEISS Microscopy; Stefanie Kaech & Gary Banker, OHSU, Oregon, USA

Ha valami elromlik

Az agykutatás legfontosabb célja a puszta megértésen túl, hogy segítse az idegrendszeri betegségek gyógyítását. Ugyanakkor az idegrendszer működésének rendellenességei rengeteg hasznos információt jelentenek a természetes életfolyamatok megértéséhez. E tapasztalatok irodalmi igényességű kifejezője volt a három éve elhunyt Oliver Sacks, aki a napokban lenne 85 éves. Cikksorozatunkban foglalkozunk majd egyebek mellett az epilepsziával, a Parkinson-kórral, a demencia fajtáival, különösképpen az Alzheimer-kórral, és még számos más, talán kevésbé ismert idegrendszeri betegséggel. Mindeközben megtudjuk, mivel is foglalkozik a neurológus (és mivel nem), miért tesz fel néha látszólag teljesen értelmetlen kérdéseket, és persze arról is olvashatunk, hogy e betegségek megértése hogyan vezet el agyunk alaposabb ismeretéhez. Szó esik majd arról is, hol tartanak ma a gyógyítás lehetőségei.

Górcső alatt

Az idegrendszer klinikai vizsgálata és kutatása az utóbbi években-évtizedekben elképesztő műszeres forradalmon ment keresztül. Az, hogy egy kórházban rutinszerű CT vagy MRI-vizsgálatot kérnek, már senkit nem lep meg. A funkcionális MRI révén szinte természetesnek vesszük, hogy az agyterületek aktivitása az agy működése közben megfigyelhető. A lézeres technológia, a mikroszkópia és a genetika ugrásszerű fejlődése nyomán pedig a kutatók a kísérleti állatok agyának egyes idegsejtjeit, sőt, az egyes idegsejtek közti kapcsolatokat (szinapszisokat) is megfigyelhetik és befolyásolhatják – miközben a kísérleti állat éppen egy virtuális labirintusban bolyong. Hogyan működnek ezek a gépek, pontosan mit is mérnek, és hogyan használják őket az orvosok és kutatók – ezekre a kérdésekre keressük majd a válaszokat.

Kísérlet és alkalmazás

Miből gondolják a kutatók, hogy egy apró muslica, egy jelentéktelennek tűnő halfaj vagy kísérleti egerek vizsgálata nyomán például “újabb lépést tehetnek az Alzheimer-kór gyógyítása felé”? A kísérleti modellszervezetek – mert így hívjuk az előbb említett muslicát, halat és egeret – ügyesen megtervezett vizsgálatai valóban sokat elárulhatnak az emberi agy működéséről és rendellenességeiről. Tudnunk kell azonban, hogy megvannak a korlátaik is. Meddig mehetnek el a kutatók a következtetéseikkel? Mennyire hihetünk a nap mint nap felbukkanó ígéretes eredményeknek? Erről is szó esik majd a cikksorozatban.

Karinthy Frigyes portréja az 1930-as évekből. Forrás: Wikimedia Commons/közkincs

Karinthy Frigyes portréja az 1930-as évekből. Forrás: Wikimedia Commons/közkincs

Egy (n)agy utazó naplója

Végezetül, a cím nem véletlenül utal Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényére. Karinthy érdeklődő laikusként lényegében maga diagnosztizálta agydaganatát, melyet végül egy kiemelkedő tudású svéd sebészprofesszor, Herbert Axel Olivecrona sikerrel megműtött. Karinthy naplóregénye a betegség kezdeteitől az operáció utáni felépülésig írja le tapasztalatait, érzéseit és gondolatait, ritka perspektívát kínálva olvasóinak (köztük a betegek lelkivilágát jobban megismerni kívánó orvosoknak). A regény digitális formátumban elérhető az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében, akit pedig érdekel az orvos- és irodalomtörténeti háttér, annak érdemes elolvasnia Simon Katalin alaposan lábjegyzetelt tanulmányát.

Karinthy írásában egyszerre ismerkedhetünk meg a beteg, az orvos és az agy iránt érdeklődő kíváncsi ember nézőpontjával. Regénye műfajának valódi klasszikusává vált.

A címlapkép forrása Flickr/Riccardo Meneghini