A Pécsi Tudományegyetem működő, Nemzeti Agykutatási Program által támogatott Pszichózis Kutatócsoport a skizofréniához és a bipoláris zavarhoz köthető minor fizikális anomáliákat és szociokognitív eltéréseket vizsgálja. Ha sikerül ilyeneket találni, akkor a családi háttér miatt a betegségre hajlamos, és e jellegek alapján idejében felismert gyerekek már idejekorán megkaphatják a fejlődésükhöz szükséges kezelést.

A cikk első része itt olvasható.

A kutatócsoport korábban pszichotikus betegek agyi aktivációiban is talált eltérést a kontrollcsoporthoz képest. Bizonyos agyterületeik kevésbé aktiválódnak, illetve feltehetően más agyi hálózatokon keresztül zajlik az információ feldolgozása náluk. Igaz ez a szkizofrénekre, illetve a bipoláris zavarban szenvedőkre is. Az utóbbi időben egyre több kísérletes eredmény utal arra, hogy a bipoláris zavar hátterében is idegfejlődési rendellenesség áll.

A kutatócsoport ezért vitte tovább a módszertant a NAP 2 idején a bipoláris betegek vizsgálatára, és ott is sikerült kimutatniuk hasonló eltéréseket a tünetmentes hozzátartozók és a normál populáció között – mind a minor fizikális anomáliák, mind a szociokognitív képességek, és ezek agyi feldolgozása terén.

Mind a bipoláris zavarról, mint a szkizofréniáról tudott, hogy erősen genetikailag meghatározottak, ugyanakkor a kialakulásukban nem csak az örökletes faktorok játszanak szerepet. A genetikai tényezők mindkét betegség kialakulására az agyfejlődés zavarán keresztül fejtik ki a hatásukat.

A későbbi betegek agyfejlődése már embrionális, perinatális (a születés ideje környéki), illetve egy-kétéves korban is eltér a normál népességtől. Az agyfejlődési háttér bizonyos értelemben hasonlóvá teszi a pszichózisokat az autizmushoz vagy a figyelemhiányos hiperaktivitáshoz (ADHD-hoz).

„A mi munkacsoportunk már jóval a Nemzeti Agykutatási Program kezdete előtt, évtizedekkel ezelőtt kezdte kutatni a pszichózisok idegfejlődési hátterét – mondja Tényi Tamás. – Az utóbbi nyolc évben kezdtünk a tünetmentes hozzátartozókra koncentrálni. Ha bizonyítjuk, hogy bizonyos minor testi anomáliák összefüggésben állnak a mentális kórképekkel, akkor e tudást például a veszélyeztetett gyerekek korai szűrésére is fel lehet majd használni a jövőben.”

Ha a gyermek családjában van beteg, ez már önmagában is közvetett markernek tekinthető, de természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő is tünetes lesz a jövőben. A minor anomáliák vizsgálata azonban megerősítheti, hogy a gyermek hajlamos bizonyos pszichotikus kórképekre. Márpedig a korán felismert betegség esetén akár pszichoterápiás, akár gyógyszer beavatkozással sokat lehet javítani a betegség jövőbeli prognózisán.