Migrén, rágódás, fájdalom — pszichológiai kutatásokat is támogat a NAP

2018-08-01T09:48:01+00:00

A Magyar Pszichológiai Társaság éves nagygyűlésén négy olyan előadás, illetve poszter is szerepelt, melyek részben a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával jöhettek létre.

Migrén és érzelmek

Ismert jelenség, hogy migrénes fejfájásban az ember érzékenyebb a környezet ingereire, az erősebb hangokra, fényhatásokra. A kutatók azonban azt is feltételezik, hogy itt nem egyszerűen fizikai érzékeink túlérzékenységéről van szó, hanem arról, hogy az agynak ilyenkor általában is gondot okoz a kellemetlen, taszító ingerek feldolgozása. Szabó Edina és kutatótársai azt vizsgálták, hogy vajon mi a helyzet a bonyolultabb érzelmeket kiváltó ingerekkel.

Ezért hát migrénben szenvedő és egészséges felnőtteken vizsgálták, milyen agyi reakciókat vált ki belőlük a különféle érzelmeket mutató arcok látványa. Boldog, félelemteli, szomorú és semleges érzelmű arcokat mutattak a kísérlet csaknem száz résztvevőjének, és funkcionális MRI-vel követték agyi aktivitásukat.

A kutatók egyértelműen azt észlelték, hogy a migrénes résztvevők nagyobb agyi aktivitást mutattak a félelmet mutató arcokat látva, mint migrénben nem szenvedő társaik. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a migrénes rohamok gyakorisága összefüggést mutat a boldog arckifejezésekre mutatott agyi aktivitással.

Így tehát bebizonyosodott, hogy a migrénben szenvedők agya nemcsak a fizikai, hanem az érzelmi ingerekre is másképp reagál, mint migrénben nem szenvedő társaiké — és ez nemcsak a negatív, hanem a pozitív érzelmekre is igaz.

Min rágódunk már megint?

A rágódás vagy szaknyelven rumináció egy olyan gondolkodási folyamat, melynek során az ember újra és újra saját múltbeli kudarcaira, negatív élményeire fókuszál. Korábbi kísérletekből tudható, hogy ez a folyamat összefügg az érzelmi ingerek feldolgozásával. A kutatók azt is sejtették, hogy az érzelmi ingerek hatását befolyásolja, hogy férfiról vagy nőről van szó — Kökönyei Gyöngyi és munkatársai ennek a felvetésnek jártak utána.

Több mint 300 serdülőnek osztottak ki egy kérdőívcsomagot, amelyben a rágódást és az érzelmet mutató arcokra adott reakciókat is felmérték. Mielőtt a fiatalok nekikezdtek volna a kérdőíveknek, aktuális érzelmi állapotukról is beszámoltak a kutatóknak.

Az eredmények azt mutatták, hogy erős kapcsolat volt a pozitív érzelmek alacsony szintje és aközött, hogy a diákok inkább a szomorú arcokra figyeltek. Ez az összefüggés nem függött se a résztvevők korától, se a nemüktől, se attól, hogy milyen mértékben tépelődtek (ami egy kifejezetten negatív, sehova se vezető gondolkodásmód), vagy töprengtek (ez pozitívabb, a helyzetet elemezni próbáló folyamat). Érdekes módon a lányoknál tudtak kimutatni egyértelmű összefüggést a tépelődés, a töprengés és a szomorú arcok irányába mutató figyelmi torzítás között. A kutatók eredményei arra is rámutatnak, hogy nem csak a negatív hangulat lehet hatással a fiatalok gondolkodására, de a pozitív érzelmek alacsony szintje is.

A rágódásról, töprengésről és tépelődésről itt olvashatunk kicsit bővebben.

Fejfájás - forrás: pixabay.com

Amikor a fájdalom még fájdalmasabb

Van úgy, hogy az emberi agy kegyetlen játékba bonyolódik: felnagyítja magában a valós vagy feltételezett fájdalom mértékét, tehetetlennek érzi magát vele szemben, és folyamatosan ezen rágódik — ez a fájdalom katasztrofizálása. Mindez nemcsak a fájdalom érzetét befolyásolhatja, de még akár hónapokkal korábbi élményeinket és emlékeinket is átformálhatja, ezzel tovább súlyosbítva a később bekövetkező valós fájdalomérzetet. Galambos Attila kutatótársaival e rendkívül kellemetlen lélektani jelenség szakirodalmát tekintették át — azt vizsgálták, milyen különbségek vannak a fájdalom katasztrofizálása terén krónikus betegek és egészségesek között.

Az eredmények egy agyterület, a dorzolaterális prefrontális kéreg szerepére mutattak rá: az itt található szürkeállomány vastagsága, illetve e terület funkcionális kapcsolata a poszterior cinguláris kéreggel összefüggésben van a fájdalom katasztrofizálásának mértékével. Ezek az összefüggések arra is utalhatnak, hogy a hosszú ideje fennálló fájdalom nemcsak szerkezeti és funkcionális változásokat hozhat az agyban. de a fájdalom megélését is befolyásolhatja.

A szív a lélek tükre

Kocsel Natália és kutatótársai is a rágódással kapcsolatban végeztek vizsgálatokat. A rágódásra való hajlam egyfajta pszichológiai rugalmatlanságot is tükröz, hiszen a szakirodalom szerint aki rágódik, nem képes érzelmi válaszait a folyamatosan változó környezethez igazítani. Ezt a rugalmas alkalmazkodást jelzi meglehetősen jól az, hogy bolygóidegünk miként szabályozza a szívritmusunkat. Ha pedig ez a szabályozás gyenge, az kapcsolatba hozható az agyi gátló kontroll zavaraival, és így az személyiségvonás szintjén megjelenő rágódással is. A magyar kutatók annak a kérdésnek eredtek a nyomába, hogy a nyugalmi szívritmus-variabilitás különbségei összefüggést mutatnak-e a betolakodó gondolatok gyakoriságával. (Ez utóbbiakat egy ügyesen összeállított  kérdőívvel térképezték fel.)

Az eredmény elgondolkodtató: a nyugalmi szívritmus-variabilitás és a személyiségvonás szintjén megjelenő rágódás között nem találtak szignifikáns kapcsolatot, viszont a betolakodó gondolatok mennyiségével kimutatható volt a kapcsolat. Vagyis a szívritmus nagyobb variabilitása a nemzetközi kutatásokkal összhangban a jobb önszabályozási képességeket jelzi, azonban nem volt kimutatható összefüggés magával a rágódásra való hajlammal.

A konferencia beszámolója a szerzők teljes listájával elérhető itt.

A cikkben felhasznált képek forrása: pixabay.com.