Csibra Gergely
a Közép-európai Egyetem Babalaborjának vezetője
Pléh Csaba a magyar kognitív pszichológia doyenje. Az általa a 80-as évek végén, 90-es évek elején tartott informális, azaz nem hivatalos, nem tanrendszerű kognitív szemináriumokat az Izabella utcában, az ELTE Általános Pszichológiai Tanszékén nagyon sok fiatal kutató látogatta Budapest számos kutatóhelyéről: én például az MTA (akkori) Pszichológiai Intézetéből, mások a BME-ről, az ELTE egyéb tanszékeiről vagy a SZTAKI-ból. Sokan közülünk külföldre kerültünk (nem egyszer Csaba bátorítására), hogy aztán hazatérve új kutatóhelyeket alakítsunk ki, vagy a meglévőkhöz csatlakozzunk. Az általa alapított konferenciasorozatok, mint a magyarországi MAKOG (1992–2010) vagy a nemzetközi DUCOG (Dubrovnik Conference Series in Cognitive Science, 2009–, lásd cecog.eu) szervezeti keretet teremtettek ahhoz, hogy az alapvetően interdiszciplináris jellegű kognitív tudomány különböző területein dolgozó kutatói (pszichológusok, nyelvészek, idegtudósok, filozófusok és matematikusok) találkozhassanak egymással.
Pléh Csaba 2015 óta a CEU Kognitív Tudományi Tanszékén vendégtanár, noha Bécsbe már valószínűleg nem fog velünk jönni. A tanszék szinte minden magyar oktatója (Gergely György, Fiser József, Kovács Ágnes Melinda, Téglás Ernő és jómagam) részben neki köszönheti kutatói karrierjének elindulását. Ma pedig tanszékünk jelenlegi doktoranduszait támogatja hatalmas tudásával abban, hogy ne csak szűk kutatási területük szakértői legyenek, hanem széles horizontú tudósokká váljanak.
Kovács Ilona
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézet vezetője
Gergely első bekezdését messzemenőleg osztom. Magam is ott voltam az elején, a kognitív szemináriumokon.
Ehhez még hozzátenném, hogy Pléh Csaba kezdeményezte a BME-n a Kognitív Tudományi Tanszék létrehozását 2004-ben, valamint a Pszichológia Doktori Iskola létesítését kognitív tudományi területen. MTA-főtitkárhelyettesi megbízatása során azonban úgy vélte, ezek összeférhetetlenek akadémiai feladataival, és lemondott a vezetésükről. A tanszék időközben létesített egy angol nyelvű kognitív tanulmányok mesterképzési szakot is (ma számítógépes és kognitív idegtudomány néven fut). A hazai kognitív kutatók fiatal generációjának meghatározó hányada ezen a mesterszakon és a kognitív doktori iskolában tanult.
Személyesen én is elmondhatom, hogy Pléh Csaba mentori szerepe meghatározó volt a tudományos pályafutásom során. Az indulásnál ő hívta fel a figyelmemet az akkor először meghirdetett Soros-ösztöndíjra, és kötött össze a látáskutatás egyik meghatározó személyiségével, az USA-ban dolgozó Julesz Bélával, akinek a laboratóriumában 15 évet töltöttem a Soros-ösztöndíjat követően. Ugyanilyen meghatározó volt hazatérésemkor belém fektetett bizalma és az, hogy a BME három különböző szervezeti egységének vezetését ruházta át rám MTA-főtitkárhelyettesi kinevezésekor. Ezeket a tapasztalatokat remekül tudom hasznosítani mostani munkámban, a PPKE Pszichológiai Intézetének vezetésében – és persze a PPKE hallgatói szintén profitálnak Pléh Csaba hatalmas interdiszciplináris tudásából, hiszen itt is tart órákat a mai napig.
