Dénes Ádám
csoportvezető, Neuroimmunológiai Kutatócsoport, Kísérleti Orvostudományi Kutatóközpont
Freund Tamás nem csupán folytatta azt a nagyszerű munkát, amelyet Vizi E. Szilveszter kezdett meg annak érdekében, hogy a KOKI világszerte elismert idegtudományi kutatóintézetté váljon, de jócskán emelte is a tétet. Ebben a folyamatban nagyon fontos volt a magas minőségű, nemzetközi szinten is látható publikációk felé való elmozdulás és az intézet műszerezettségének fejlesztése, lehetővé téve az átlagos hazai finanszírozási lehetőségeket messze meghaladó eszközpark kiépítését. Fontosnak tartom, hogy igazgatóként Freund Tamás nem csupán a hagyományos neurobiológiai kutatásokat támogatta, hanem segítette az idegtudományok határterületein kimagasló eredményeket felmutató kutatócsoportok fejlődését is az intézetben. A felfedező kutatásokban ugyanis a diverzitás elengedhetetlen, és nem véletlen, hogy a legizgalmasabb eredmények és új koncepciók gyakran tudományterületek határzónáiban születnek – különösen igaz ez a nagy kihívást jelentő idegrendszeri betegségek mechanizmusainak vizsgálatára. A Nemzeti Agykutatási Program elindítása szintén fontos mérföldkő, amelyből a hazai idegtudomány számos kiváló műhelye részesült támogatásban.
Acsády László
csoportvezető, Talamusz Kutatócsoport, Kísérleti Orvostudományi Kutatóközpont
Különös és izgalmas kérdés, mi egyetlen ember szerepe egy teljes tudományág fejlődésében egy adott országban. Hiszen manapság még a tudományos felfedezés sem köthető egy emberhez. Minden felfedezés, legtöbbször még az alapkoncepció kidolgozása is több kutató hosszú és szoros interakciójának eredménye. Mennyire bonyolult akkor egy teljes tudományág fejlődésének kérdése, amelyben több százan dolgoznak, mint ahogy Magyarországon az idegtudományban? Mégis nagy biztonsággal állítható, hogy a mai magyar idegtudomány teljesen más színvonalon működne Freund Tamás nélkül. Szükségtelen az ő fetisizálása, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek. A tudomány működése szempontjából fontos a jelenség: mennyi múlik egy emberen. Freund Tamás kimagasló, értékszemléletű tudománypolitikai érzékkel képes volt hazacsábítani külföldről a legtehetségesebb elméket, és olyan prosperáló környezetet teremteni számukra, ahol ezek a tehetségek kibontakozhatnak és kutatási csúcseredményeket érhetnek el. Képes volt megálmodni és kilobbizni egy olyan kutatási programot (NAP 1.0 és NAP 2.0), amely az egész országban új dimenziókat és kirobbanó fejlődést indított meg az idegtudományban. Mindezek és számos más erőfeszítése alapján állítható, hogy a – valóban rendkívül fontos – tudományos iskolák, elődök stb. mellett kiemelkedő szerepe van az egyéni szerepvállalásnak egy tudományág fejlődésében. Így tehát rendkívül felértékelődött a jelentősége egy különös döntésnek, amelynek következtében egy 30 éves fiatalember egy Nature-cikkel a tarsolyában a rendszerváltás előtt hazatért a tudomány Mekkájának számító Oxfordból, és egy 15 négyzetméteres laborban egy PhD-hallgatóval és két egyetemistával megkezdte hazai kutatómunkáját.
A címlapkép forrása: Flickr/NIH Image Gallery/Stephanie Grella, Ramirez Group, Boston University
