A társas én: mit keres az ember a digitális világfaluban?

A digitális technológia az utóbbi évtizedben gyökeresen átalakította az emberek közti társas kapcsolattartás lehetőségeit. Vajon hogyan reagál erre a felfoghatatlanul gyors változásra agyunk, mely – bár rendkívül rugalmas – évmilliók evolúciós örökségét hordozza? Topál József, az MTA TTK kutatója ezt a kérdést járta körbe az Agykutatás Napjain tartott előadásában.

A videofelvételt Tóth Gergely készítette, a címlapkép forrása pixabay.com

Tabletet nyomkodó és telefont szorongató kisgyerekek, akik talán még beszélni sem tudnak – ilyen képekkel zárta előadását Topál József. Nem túl megnyugtató látvány, de a közönség ekkorra már kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy valójában a méltóságukra oly büszke felnőttek sem sokkal többek egymást online kurkászó túlfejlett agyú majmoknál. No de hogy jutottunk el idáig?

Agytársaságban

A társas viselkedés evolúciójával már az utóbbi évek közösségimédia-forradalma előtt is foglalkoztak a kutatók. Különféle régészeti adatokból kikövetkeztették, hogy az emberősök evolúciója folyamán nemcsak az agy mérete nőtt meg számottevően, de ezzel párhuzamosan a csoportméret is jócskán emelkedett: míg a 2,5 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus csoportjai mindössze hozzávetőleg 20 egyedből állhattak, a mai ember, a Homo sapiens vadászó-gyűjtögető csoportjainak már nagyjából 150 tagja lehetett.

A különféle társas életmódot folytató majomfajok vizsgálata nyomán körvonalazódni kezdett egy gondolat, mely szerint a csoportméret növekedésének feltétele az “agyasodás”, vagyis az agy, azon belül is a legfejlettebb gondolati funkciókat megvalósító előagy méretének növekedése. A Robin Dunbar által “társas agy hipotézisnek” nevezett elv mögött az a megfontolás áll, hogy egy nagyobb csoport fenntartásához több társas kapcsolat kialakítására és folyamatos ápolására van szükség, mindez pedig számottevő agykapacitást és időt köt le.

Szavakkal simogatni

De miből is áll a kapcsolatok ápolása? Az állatvilágban a legalapvetőbb ilyen mechanizmus a rokonság felismerése, illetve különféle hormonális állapotok kiváltása, amelyek irányítják, hogy az állat mennyire legyen elfogadó társaival szemben. A “zsigeri érzések”, vagy szaknyelven a neurohormonális állapot az egyedek közti interakcióval is befolyásolható – ez a majmoknál megismert kurkászás, amelynek célja az élősködők eltávolítása mellett nagyobb részben éppen a bizalom, az elköteleződés kiépítése és a törődés jelzése.

Az embernél “kurkászás” legfontosabb eleme már nem az érintés, hanem a beszéd: nem kell sokat bizonygatnunk, hogy szavaink képes a másik érzelmi állapotát befolyásolni. Végül szintén az emberre jellemzőek az ún. szinkronizációs mechanizmusok, amikor egy egész csoport érzései hangolódnak össze például zenehallgatás, tánc vagy éppen közös nevetés közben.

A társaság kis körei

Ha belegondolunk, hogy mennyi emberrel tartunk fel kapcsolatot, talán kevésnek találjuk Dunbar korábban említett 150-es csoportméretét. Kapcsolataink azonban nem azonos intenzitásúak:

• A legbelső körben helyezkednek el a feltétlen támogatók, akikkel rendszeres a kapcsolatunk, és egyoldalú áldozatvállalásra is hajlandóak értünk. (Átlagosan nagyjából 5 fő tartozik ide – de hangsúlyozzuk, hogy ez csak átlagérték.)
• Körülöttük látható egy tágabb kör, a szimpatizánsoké. Velük is rendszeresek az interakciók, azonban az áldozatvállalás itt már kölcsönös (~15 fő).
• Még kijjebb helyezkednek el a kevésbé szorosan kapcsolódó szimpatizánsok, akikkel az interakció már kevésbé rendszeres (~50 fő).
• A következő réteg a még aktív hálózat, akiket még valamilyen szinten kölcsönösen támogatunk, illetve hajlandóak vagyunk valamilyen értelemben “befektetést” hozni értük (~150 fő).
• Majd következik a személyes ismerősök (~500 fő),
• és a távoli ismerősök köre (~1500 fő).

A még aktív hálózatnál jelenik meg a dunbari 150-es szám: ez a kurkászottak köre. Kutatások szerint az emberek és a majmok is nagyjából idejük 20%-át töltik kurkászással – csak a kapcsolat szorosságának függvényében nem egyenletesen oszlik el ez az időráfordítás.

Áttöri-e a Facebook a társas üvegplafont?

A nevezetes 150-es csoportméret olyannyira elfogadott hivatkozási alappá vált, hogy egyes szervezetek ehhez illeszkedve állapították meg a kívánatos munkahelyi csoportméretet. Ahogy azonban a kommunikáció technikai lehetőségei néhány év alatt páratlan fejlődésen mentek keresztül, egyre többen tették fel a kérdést: vajon ez a soha nem kommunikációs hatékonyság növeli-e a még aktív kapcsolati hálózatunk méretét?

Egy egészen friss, több ezer főre kiterjedő kutatás azt a – talán meglepő – eredményt adta, hogy kapcsolati köreink felépítése egyáltalán nem változik. Attól még, hogy digitális eszközökkel, szociális hálókon keresztül kommunikálunk, nem jut több kapacitásunk kapcsolataink fenntartására: az evolúciós örökséget ez esetben képtelen meghaladni a technika.

Nesze neked, netstressz

Ha pedig valaki még ezek után is megőrizte volna féktelen optimizmusát a kommunikáció új formáival kapcsolatban, annak Topál József öt pontban ecsetelte, miért nincs (a neten sem) ingyenebéd. Ha közösségi életünket az online felhőbe költöztetjük, a következőkkel kell szembenéznünk:

1. A neten megosztott stresszhatások könnyen átragadnak, hiába egy távoli ismerős ismerősével történik valami szörnyűség.
2. Az információk áradatában gyakran érezhetjük, hogy valami fontosból kimaradunk. Ez a kontrollvesztés is hozzájárul a stresszhez.
3. Mondanunk sem kell, hogy a bőség zavara egyenes út a frusztrációhoz, döntésképtelenséghez és egyúttal a szorongáshoz.
4. Egy offline közösségben könnyebben volt az ember “a falu legszebb lánya”, a “környék legjóképűbb legénye” vagy a “társaság legfurfangosabb viccmesélője”, a neten biztosan talál magánál valamilyen téren jobbat. A “minden relatív” érzésének állandó jelenlétére sem vagyunk igazán felkészülve.
5. Végül pedig, pszichológiai mechanizmusaink nem készítenek fel arra sem, hogy eligazodjunk az online közösségi tér valós és félrevezető információi között.

Topál József előadásának videofelvétele az alábbiakban teljes terjedelmében megtekinthető: