Reglődi Dórával, a Nemzeti Agykutatási Program által támogatott MTA-PTE PACAP Kutatócsoport vezetőjével beszélgetünk a PACAP nevű endogén peptid sejtvédő szerepéről, amelyet a szervezet számos szervrendszerében, így az idegrendszerben is kifejt. A kutatócsoport például kimutatta, hogy szemcseppként a szembe juttatva a hatóanyag eljut a retináig, ahol a legkülönfélébb degeneratív elváltozásokat akadályozhatja meg.  

Cikkünk első része itt olvasható. 

 

„Ez a hármas hatás (az antiapoptotikus, az antiimflamatorikus és az antioxidáns hatás) együttesen okozza a PACAP védőszerepét – folytatja a kutatócsoport-vezető. – A Parkinson-kór kapcsán már nagyon sok eredményt értünk el, elsősorban in vitro, vagyis sejtkultúrákon végzett, illetve állatkísérletek révén. Ezeket most egészítettük ki humán vizsgálatokkal. Állatkísérletekben mi mutattuk ki először, hogy patkányban a PACAP nagyon erősen védi a substantia nigrát, vagyis azt az agyterületet, amelynek pusztulása felelős jórészt a Parkinson-kór kialakulásáért. A Parkinson-kórt kísérletesen is ki tudjuk váltani, de ha ezeknek az állatoknak PACAP-ot is adunk, akkor ettől lényegesen kevésbé károsodott a substantia nigra, ami funkcionális javulásban is megnyilvánult.” 

A Parkinson-koros betegek tipikus lelassult mozgása egyáltalán nem volt megfigyelhető az állatokban. Ezt utánuk több más kutatócsoport is kimutatta, különböző Parkinson-modelleken, így ma már mondhatjuk, hogy ez a felismerés tudományos ténynek tekinthető. Kimutatták, hogy emberben az endogén PACAP szintje, illetve expressziós erőssége összefügg a Parkinson-kóros agy károsodásának mértékével. Emellett a korral is egyre csökken a PACAP-szintje a vérben. 

Vagyis a PACAP befolyásolja az öregedést, éppen ezért ez a kutatócsoport kutatásainak legújabb fókusza. Ez nem is meglepő, hiszen az öregedés hátterében általánosan a fokozott sejtpusztulás, a gyulladásos folyamatok súlyosbodása, illetve az oxidatív stressz áll. Vagyis pontosan azok a folyamatok, amelyek gátlása révén a PACAP kifejti a sejtvédő funkcióját. Korábban a kutatócsoport sikeresen leírt egy szisztémás degeneratív amiloidózist a működőképes PACAP génnel nem rendelkező egereken. Ezeknek az állatoknak egyrészt nagy volt a mortalitása, vagyis előbb és gyakrabban pusztultak el, mint a társaik, így nem egyszerű dolog öregedési kísérleteket végezni a PACAP-hiányos egereken (hiszen nem élik meg az öregkórt).  

Reglődi Dóra kutatócsoportjának mégis sikerült leírnia a nagyon fiatal kórban számos különböző szervre jellemző amiloidlerakódást, ami sokféle neurodegeneratív folyamatot indíthat be. Vagyis a PACAP hiánya korai öregedéshez vezethet. E korai öregedést már leírták a retinán, mások az agyi ereken is a nyomára bukkantak. A kutatások távoli célja az, hogy a PACAP-ot terápiásan is alkalmazni lehessen. Számos kutatócsoport foglalkozik kisebb molekulájú PACAP-analógok és -fragmensek fejlesztésével, amelyek hasonló hatást képesek kiváltani a szervezetben, mint a teljes molekula. Ezeknek a hatóanyagoknak a fázis I-es és II-es klinikai vizsgálatai most zajlanak. 

„Mi nagyon nagy reményt látunk abban (és ezt mi is igazoltuk először), hogy a PACAP-ot (vagy megfelelőit) szemcseppként alkalmazva lehet majd a jövőben a retinába juttatni. A jelenlegi retinakárosodás elleni gyógyszereket injekció formájában fecskendezik a szemgolyóba, ami meglehetősen invazív beavatkozás. Mi azonban amerikai kollaborációs kutatások segítségével kimutattuk, hogy szemcseppként is átjut a szem rétegein, és eljut egészen a retináig – mondja Reglődi Dóra. – Így például makuladegeneráció esetén a retinát védő hatással rendelkezik. Már több modellben is bizonyítottuk az eljárás hatékonyságát, és a későbbi klinikai alkalmazása nagyon ígéretesnek tűnik. A PACAP-nak már legalább tízféle retinadegenerációs betegség esetén kimutatták a védőhatását, például a glaukómához és a diabéteszhez társuló retinopátiában is. Most azért dolgozunk, hogy a szert mihamarabb ki tudjuk próbálni betegeken is.”