Az utódgondozás számos faj esetében elengedhetetlen a túléléshez. Viselkedéskutatási szempontból jól reprodukálható jelenség az emlősöknél, hiszen könnyű előidézni, könnyű vizsgálni. Másrészről viszont komplex viselkedésnek tekinthető, így akár modellként is szolgálhat még ennél is összetettebb szociális magatartásformáknak. Ez az oka annak, amiért a Dobolyi Árpád neurobiológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára által vezetett Molekuláris és Rendszer Neurobiológiai Kutatócsoport elkezdett foglalkozni az utódgondozással, és főképp annak agyi mechanizmusaival.
„Az 1. Nemzeti Agykutatási Programban azonosítottunk az anyaállatok talamuszában egy olyan magcsoportot, amely akkor aktiválódott, amikor kölykök kerültek a közelükbe – mondja Dobolyi Árpád. – Nemcsak a sejtek aktivitása nőtt e területen, de új neuropeptideket is kifejeztek. A NAP 2 keretében azt kezdtük vizsgálni, hogy hova vetülnek e sejtek, milyen helyet foglalnak el a hálózatban, és mi a funkciójuk.”
Az utódgondozás ösztönszerű viselkedés, tehát sok öröklött elem található meg benne. Bár a humán utódgondozási viselkedésben is vannak ösztönszerű komponensek (például ha síró gyermeket hallunk, akkor automatikusan gondoskodni próbálunk róla), de a kutató óva int minket attól, hogy a kísérleti állatokon tapasztalt viselkedési mechanizmusokat közvetlenül az emberre is alkalmazzuk. Az embernél ugyanis sokkal összetettebb az utódgondozás emocionális és kognitív háttere. Az emberben a nagyagykéreg vesz át sok agyfunkciót (amelyek más állatokban alacsonyabb szintű agyterületeken zajlanak). Ugyanakkor a kutatócsoport által leírt neuronális hálózatok számos komponense megtalálható az emberi agyban is, és ott is fontos szerepük lehet.
A kutatócsoport kísérletei főként egereken és patkányokon zajlanak, de a NAP 2 révén bevettek egy másik fajt is a vizsgálatokba: a zebrapintyet. „A madaraknál nincs tejtermelés, ami kutatási szempontból azért hasznos, mert az emlősökben számos olyan hormonális változás történik az anyaállatokban, amelynek nem csupán a viselkedés szabályozása a funkciója, hanem a tejtermelés beindítása is – folytatja Dobolyi Árpád. – Ezért, amikor a viselkedési funkciókra akarunk fókuszálni, akkor van értelme madarakat is vizsgálni.”
A kutatócsoport vizsgálatai egyrészt azt a neuronális hálózatot célozzák, amelyek az utódgondozást szabályozzák, emellett kutatják az e mögött rejlő emóciókat és a hormonális változásokat is. Utóbbiak összefüggenek egymással, aminek egyik megjelenési formája lehet embereknél az anyák tíz százalékánál megjelenő szülés utáni vagy gyermekágyi depresszió, amely a gyermekgondozás problémáira is visszavezethető, de legalább ilyen erős hatással vannak rá az anya neuronális változásai. Az emocionális működés e diszfunkciói bizonyos mértékben állatokban is tanulmányozhatók.
