A pánikbetegség és a szorongás talán a leggyakoribb pszichés betegségek közé sorolhatók. Mindkét kórkép központjában az irracionális, kóros félelem áll, amelynek feltárhatók az agyi strukturális és fiziológiai okai. Csak akkor remélhetjük, hogy hatékony oki (nem csupán a tüneteket enyhítő) terápiát találunk e kórképekre, ha megértjük agyműködésbeli mozgatórugóikat. 

Hájos Norbert agykutató a Nemzeti Agykutatási Program 2.0 révén alakíthatott kutatócsoportot a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben, ahol az agy félelmi központjával, az amygdalával foglalkozik. Ez a mandulamagnak is nevezett agyterület a halántéklebeny belső (mediális) részében helyezkedik el, és fő funkciója az érzelmi szabályozás, beleértve az emléknyomok emocionális értékelését, és a memóriaelemek érzelmekkel való társítását is. 

Ezen ismert funkció miatt nem meglepő, hogy az irracionális, túlzott félelemmel járó kórképek esetében is az amygdala kóros működését feltételezik az agykutatók. Az elméletek szerint a szorongás és a pánikbetegség is azon alapul, hogy az agy helytelenül társítja a külvilágból érkező ingereket a félelemmel – olvasható az Innotékában. Ez általában a félelmi reakció túlzott generalizálásában és szélsőségessé válásában nyilvánul meg. Elképzelhető például, hogy a betegnek rossz tapasztalata volt egy kutyával, és emiatt bizonyos mértékű félelem normális, sőt adaptívnak is tekinthető, de amikor egy ártalmatlan kutya látványa is heves félelmi reakciót vált ki, az már irracionálisnak tekinthető. 

Hájos Normert és kollégái a manapság egyre többet alkalmazott módszert, az optogenetikát alkalmazzák az amygdala különböző sejtjeinek vizsgálatára. E kísérleti technika lényege, hogy génmódosító eljárásokkal fénnyel szabályozható ioncsatorna-fehérjéket fejeztetnek ki az idegsejtekkel (ezek általában különféle rodopszinok), ezután egy apró fényforrás (például egy üvegszálas elektród) segítségével megvilágítják az adott neuront a kísérleti állat agyában. A fényérzékeny ioncsatornák a fény hatására ki- és bekapcsolhatók.  

Minthogy az idegsejtek közötti információátadás elektrokémiai mechanizmusok révén történik, és az ingerület továbbításához a sejtmembrán depolarizációjára van szükség (amit a sejthártyán átlépő ionok szabályozott forgalma valósít meg), ezért az ioncsatornák működésének szabályozásával gyakorlatilag ki- és bekapcsolni lehet az idegsejteket. Ez hatalmas lehetőségeket jelent az agykutatók számára, hiszen szó szerint gombnyomásra aktiválhatják és deaktiválhatják a kiválasztott idegsejteket. 

A KOKI kutatócsoportjában is ezt használják, amikor az amygdala különféle sejtjeit iktatják ki a működésből, és megvizsgálják, hogy e kezelés hogyan hat a kísérleti állatok félelmi reakcióira. Az így feltárt, és a túlzott félelmi reakcióban fontos szerepet játszó sejtek ellen esetleg a jövőben célzott terápiákat lehet kidolgozni, amelyeket az emberi megfelelőik ellen is be lehet majd vetni – így kezelve a leggyakoribb mentális betegségeket.