A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Acsády László annak alkalmából nyilatkozott az Innotéka magazinnak, hogy a Nemzeti Agykutatási Program 2.0 félidejéhez érkezett. A program második kiírásában már csak kutatócsoportoknak lehetett pályázatokat benyújtaniuk, teljes intézeteknek nem (ellentétben az első NAP-pal), és ezzel a kritériummal Acsády László messzemenőkig egyetért.  

A modern élettudományokban, és legfőképpen az idegtudományban, agykutatásban már a kutatócsoportok a felfedezés legfőbb szerkezeti egységei. Egy több száz fős intézet összes munkatársát szinte lehetetlenség a vezetőségnek úgy összefogni, hogy a rendkívül eltérő területeken kutató szakemberek munkáját napi szinten lehessen segíteni és koordinálni. Ellenben a 8-12 fős kutatócsoportok pont olyan létszámúak, amit a csoportvezető még kezelni tud. Mindennapos kapcsolatban lehet az összes csoporttaggal, akik maguk is folyamatosan konzultálhatnak társaikkal. 

Ez a létszám az ideális ahhoz, hogy mindenki nyomon tudja követni a többiek munkáját, és az értekezleteken valóban hatékony, lényegre törő, mégis részletekbe menő eszmecsere folyhasson. Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy a KOKI NAP 2.0-nyertes kutatócsoportjai közül egy kivétellel mind működött már a pályázatok benyújtása előtt is, és ez arra utal, hogy ezek a laborok értékes, maradandó munkát végeznek, a bennük dolgozó kutatók pedig magukénak érzik a közösséget. 

Acsády László azt is elmondta, hogy a KOKI-ban, az intézet orvostudományokkal való kapcsolatának megfelelően, főként olyan kutatásokat folytatnak a NAP 2.0-kutatócsoportok, amelyek valamilyen neurológiai betegséghez kapcsolódnak. Ezek jobb megértése, és az ellenük hatékony terápiák kidolgozása nagy társadalmi jelentőséggel bír, hiszen ezek az idegi betegségek nagy terhet rónak a betegre és családjára egyaránt. 

Felsorolni is nehéz azokat a neurológiai kórképeket, amelyekkel az Intézet kutatói foglalkoznak, de kiemelhető közülük a magzati alkoholszindróma, a pajzsmirigy agyi szabályozásának problémái, és sok magasabb rendű pszichés zavar. Így az autizmus, a magzati oxigénhiány felnőtt korban jelentkező hatásai, illetve a pánikbetegség idegrendszeri mechanizmusai.  

Bár azt hihetnénk, hogy a pajzsmirigy hormontermelésének problémái – a hiper– és a hipotireózis, amikor túl sok vagy túl kevés pajzsmirigyhormon termelődik – tisztán endokrinológiai elváltozások. Pedig e betegségek hátterében sokszor az agyi szabályozás zavarai állnak, így a rutinszerűen alkalmazott hormonpótlás csak tüneti kezelés, és nem is képes minden betegnél kezelni az összes szimptómát. A háttérben húzódó agyi szabályozás pontos feltárása esetleg oki terápiát is kínálhat a jövőben.