A NAP-2-SE Új Antidepresszív Gyógyszercélpont Kutatócsoport azt vizsgálja, hogy a depresszió, illetve egyéb mentális kórképek milyen összefüggésben állnak a genetikai jellegzetességekkel, illetve a környezeti ingerekkel, például a stresszhatásokkal. Most folytatjuk a csoport felfedezéseiről szóló cikkünket, Bagdy György kutatócsoport-vezetővel beszélgettünk.
A cikk első részét itt olvashatják.
A kutatócsoportnak azt is sikerült kimutatnia, hogy a különféle stresszfaktorok eltérő agyi mechanizmusokat aktiválva alakítják ki a depressziót, aminek hátterében az áll, hogy az eltérő stresszorok hatására más és más fehérjéket kódoló gének aktiválódnak. Például úgy találták, hogy az egyik endokannabioid-receptor szerepe kizárólag a közelmúltbeli anyagi természetű stresszel van összefüggésben. Vagyis akik az adott típusú génvariánssal rendelkeznek, pénzügyi nehézség esetén hajlamosabbak a depresszióra, illetve a szorongásra is. Az egyik GABA- (gamma-amino-vajsav) receptor variánsának hatása ezzel szemben a szociális stresszel áll összefüggésben, és társas vagy párkapcsolati stressz esetén hajlamosít a depresszióra.
„E két receptorfehérje tehát ugyancsak új gyógyszercélpont lehet. Emellett a betegek genetikai hátterének feltérképezésével a betegségre hajlamos személyek és kezelendő csoportok is azonosíthatóvá válnak, és a terápiában érvényesítők lesznek a személyre szabott orvoslás szempontjai is” – mondja Bagdy György.
Nemrégiben felfedezték, hogy a fájdalomcsillapítóként széles körben alkalmazott tramadol gyógyszerhatóanyag antidepresszánsként is működhet. A kutatócsoport patkányokon megvizsgálta, hogy a tramadol hogyan hat az alvás-ébrenlét ciklusra (hiszen minden antidepresszáns befolyásolja ezt a viselkedést). Az eredmények szerint a tramadol hatásai megfeleltethetők az antidepresszánsokra jellemző hatásoknak, tehát nagy valószínűséggel a hatóanyag a depresszió terápiájában is sikeres lehet.
Kimutatták azt is, hogy a genetikai háttér a ruminációra való hajlamot is befolyásolja. A rumináció önmagunk emésztése, amikor a múltban minket ért bántalmakon, sikertelenségünkön, illetve hiányosságainkon rágódunk, és ezzel – önerősítő folyamatként – még súlyosabbá tesszük a pszichés állapotunkat. A rumináció ismétlődő stresszként nemcsak a depresszióra, de a szorongásos zavarokra vagy akár a skizofréniára is hajlamosíthat. Bár a rumináció örökölhetőségét már ikervizsgálatokban kimutatták, és néhány gént sikerült is e viselkedéshez kötni, az Új Antidepresszív Gyógyszercélpont Kutatócsoport volt az első, amely teljes genomasszociációs vizsgálatot végzett a ruminációval kapcsolatban.
„A teljes génállományban térképeztük fel a ruminációval esetlegesen összefüggő géneket és génhalmazokat. Azt tapasztaltuk, hogy olyan gének esetében található a legerősebb hatás, amelyek egy ioncsatorna működéséhez, illetve egy mikro RNS-kötőhelyhez kapcsolhatók – mondja Bagdy György. – Ezek a gének emellett összefüggenek az agyfejlődés bizonyos aspektusaival is, így akár a rumináción keresztül, akár más úton a depresszió mellett más pszichiátriai zavarokban is gyógyszercélpontok lehetnek.”
