A Pécsi Tudományegyetem arról tájékoztatta a tudós tisztelőit, hogy Prof. Dr. Ábrahám István, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Élettani Intézetének intézetigazgató egyetemi tanára, az idegtudományok nemzetközi hírű kutatója életének 54. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt.
Ábrahám István 1967-ben született Budapesten. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1993-ban szerzett általános orvosi diplomát summa cum laude minősítéssel. Diákkörös hallgatóként kutatómunkáját az Élettani Intézetben Lénárd László Idegélettani Tanszéki Akadémiai Kutatócsoportjában kezdte. Már egyetemi évei alatt is kiemelkedő eredményeket ért el: háromszoros köztársasági ösztöndíjas, demonstrátori ösztöndíjas és 1993-ban Pro Scientia Aranyérmes lett. Egyedülálló módon 1993-ban két elsőszerzős OTDK előadást tartott. Az egyiket agyi neurotranszmitterek HPLC méréseiről (II. díjas), míg a másikhoz az ihletet az akkor újdonságnak számító káosz elméletekből merítve, EEG jelek Lyapunov exponensének és korrelációs dimenziójának elemzéséből (I. díjas) tartotta.
Az egyetem elvégzése után PhD doktori tanulmányait Budapesten folytatta a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben, Kovács Krisztina vezetésével. Ezalatt Hollandiában, a Groningeni Egyetemen Bohus Béla, világhírű neuroendokrinológus kutatócsoportjában is bővítette szakmai ismereteit. Disszertációját summa cum laude minősítéssel védte meg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Doktori Iskolájában, 1998-ban.
A doktori fokozat megszerzése után további két évig dolgozott a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Molekuláris Neuroendokrinológiai Kutatócsoportjában, ahol a stresszel összefüggő neuronális hálózatokkal foglalkozott.
2000 és 2002 között az angliai Cambridge-ben, a Babraham Intézetben kutatott Marie Curie ösztöndíjjal, ahol életre szóló szakmai kapcsolatot alakított ki Allan Herbison és Seong Kyu Han professzorokkal. Érdeklődése ekkor fordult az ösztrogén agyban kifejtett nem-genomiális hatásainak vizsgálata felé.
Hazatérése után négy évig egyik vezető kutatója volt az MTA-ELTE Neurobiológiai Kutatócsoportjának, ahol folytatta az ösztrogén agyra kifejtett hatásának tanulmányozását. Ez idő alatt szakmai vezetésével két PhD hallgató szerzett doktori fokozatot.
2007-ben az új-zélandi Otago Egyetemen kapott lehetőséget egy saját kutatócsoport létrehozására és irányítására, mellyel jelentős szakmai sikereket ért el. Az itt eltöltött 6 évben irányítása alatt újabb két hallgató fejezte be doktori tanulmányait. Az otagói évek alatt szoros együttműködést alakított ki Japánban, Akahiro Kusumival, aki az egyedi molekula detekció tudományterületének neves művelője. Közös munkájuk nyomán figyelme egyre inkább a szuperrezolúciós mikroszkópia felé fordult.
Külföldön elért sikerei ellenére mindig is hazahúzta a szíve, családja és gyermekei jövőjét Magyarországon képzelte el. Végül 2011-ben hazatérhetett alma materébe. Többek között a Szent-Györgyi Albert Hazahívó Ösztöndíj támogatásával 2013-tól elkezdte megvalósítani újító elképzeléseit. 2014-ben az MTA doktorává avatták. Professzori kinevezése után megalakította a Molekuláris Neuroendokrinológiai Kutatócsoportot, mely folyamatosan bővült, és pár év alatt egy szakmailag sokoldalú és kivételesen összetartó csoporttá formálódott.
Meghatározó szerepe volt a PTE-n az országban elsőként létrejött Idegtudományi Centrum megalapításában, melynek elnöke is lett. Miután 2019-ben átvette az Élettani Intézet igazgatói tisztét, ebbe a munkába is a tőle megszokott lendülettel és céltudatossággal vetette bele magát. A szervezeti átalakításnál alapelve volt, hogy támogassa és az intézet érdekében összefogja minden munkatárs ambícióit, így optimális környezetet teremtve a kutató és oktató munka minőségének folyamatos fejlesztéséhez. Mindezek mellett egyik nagy álmának megvalósításán is ember feletti erővel dolgozott: egy Európában is egyedülálló mikroszkóp centrum létrehozásába kezdett, amely ebben az évben meg is valósult, és amelyben hamarosan elkezdődhetnek a nemzetközi szintű kutatások.
Több nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának és tudományos társaságoknak volt tagja. Idén év elején megválasztották a többszáz neves kutatót magába foglaló és nemzetközileg is elismert Magyar Idegtudományi Társaság elnökévé.
Ábrahám professzor a munkáját szolgálatnak tekintette, amit hihetetlen elhivatottsággal és odaadással végzett. Szinte végtelen munkabírása, lendülete, kitartása, életvidámsága lelkesítőleg hatott a vele együtt dolgozók munkájára és életére is. Emberi nagysága abban is megmutatkozott, hogy a vállalt felelősség mellett milyen belülről fakadó közvetlenséggel fordult mindenkihez. Őt mindenki barátjának érezhette.
Az egyetem munkatársai így búcsúznak a professzortól:
Kedves István, fájdalommal búcsúzunk Tőled. Hirtelen távoztál közülünk, mélységes űrt hagyva lelkünkben. Munkádnak hagyatéka révén azonban továbbra is itt élsz közöttünk és az egész idegtudományi kutatói közösségben. A tervek, melyeket magad elé tűztél és megvalósítottál már visszafordíthatatlanul meghatározzák az új, XXI. századi élettani intézet jövőjét és sikereit. Szellemiséged is tovább él az elkezdett tudományos kutatási projektekben, a mikroszkópokban, nagy ívű tervekben, a kollégák és barátok szívében, emlékezetében, cselekedeteikben, jövőbeli döntéseikben. Köszönjük Neked, hogy mertél nagyot álmodni és álmaidat alig tízéves, de meghatározó pécsi munkásságod alatt jelentős részben meg is valósítottad. Nélküled nehéz lesz folytatni, de emlékedhez csak úgy maradhatunk hűek, ha az általad megálmodott jövőt a nehézségek ellenére is tovább álmodjuk.
