A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának Farmakológiai és Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézetében, illetve a Szentágothai János Kutatóközpontban működő, Nemzeti Agykutatási Program 2.0 által támogatott Krónikus Fájdalom Kutatócsoport elsősorban a hosszan tartó fájdalomállapotok hátterében álló mechanizmusokat igyekszik feltérképezni, különös tekintettel a neuropátiás, tehát az idegkárosodás okozta fájdalom állapotokra. Mivel ezek terápiás kihívást jelentenek, farmakológiai szempontból fontos területek, vallja Helyes Zsuzsanna, egyetemi tanár, a kutatócsoport vezetője.

Neuropátiás fájdalmat sokféle betegség kiválthat. Okozhatja traumás idegkárosodás például baleset vagy műtét, emlőeltávolítás után gyakran a felkarban jelenik meg ilyen tartós fájdalom, kismedencei vagy csípőtáji vagy operáció után pedig a lábban. Az is nagyon gyakori, hogy különféle anyagcsere-betegségek, például a cukorbetegség vagy az alkoholizmus okozza azt az idegkárosodást, ami után krónikus fájdalom jön létre. Számos citosztatikummal kezelt daganatos betegeknél is előfordul a kemoterápiás készítmények mellékhatásaként. Az is előfordul, hogy vírusfertőzés (legtöbbször herpeszvírus-fertőzés) után alakul ki az idegi eredetű fájdalom.

A tartós (krónikus) idegi eredetű fájdalomállapotok mellett a periodikusan, hirtelen jelentkező, éles idegi eredetű. ún. neuralgiás fájdalom (pl. heveny arcfájdalom) és a migrén is kutatásaik fókuszában áll, amelyekben számos közös mechanizmus található.

„A krónikus neuropátiás fájdalomállapotok azért jelentenek nagy terápiás kihívást, mert a jelenlegi gyógyszerekkel e fájdalmakat csak nagyon korlátozott hatékonysággal lehet kezelni, vagyis a szerek csak a betegek egy részében hatékonyak – mondja Helyes Zsuzsanna. – A másik probléma, hogy a hatékony szerek mellékhatásai súlyosak, gyakran rosszul tolerálhatók. Mivel e szereket rendszerint tartósan kell adni, így kifejezetten fontos a biztonságosság kérdése.”

A Krónikus Fájdalom Kutatócsoport farmakológus munkatársai tehát e területre fókuszálnak. A gyógyszerek hatásmechanizmusai felől közelítik meg a kérdést. Helyes Zsuzsanna korábban elsősorban a fájdalomállapotok perifériás (a környéki idegrendszert érintő) aspektusait kutatta. Az első Nemzeti Agykutatási Program támogatott kutatócsoportjában a perifériás idegrendszer területén szerzett tudás birtokában a központi idegrendszerbeli fájdalomközvetítő mechanizmusokat kezdték kutatni.

A fájdalom az érző idegrendszer aktivációja után a gerincvelőn keresztül jut a központi idegrendszerbe. Számos olyan állomás létezik, amelyek egyszerre játszanak fontos szerepet a felszálló fájdalomérzékelő pályarendszerben és a leszálló fájdalomgátló rendszerben egyaránt. Bizonyos kulcsfontosságú célmolekulák működésének befolyásolásával gátolni lehet a felszálló fájdalomérző és aktiválni a leszálló gátló rendszert. Az eddigi kutatások során számos fontos felfedezést tettek a központi idegrendszeri fájdalomérzékenyítési mechanizmusokkal, valamint a fájdalom-stressz interakciókkal kapcsolatban.

A fájdalom feldolgozásban és a hangulatszabályozásban szerepet játszó központi idegrendszeri struktúrák, mediátorok, célmolekulák és mechanizmusok között sok átfedés van. A kutatócsoport felfedező kutatási eredményeiből kiindulva elindultak már gyógyszerfejlesztési projektek is. A csoport ipari partnereikkel hamarosan megkezdik annak a gyógyszerjelölteknek a klinikai tesztelését, amelyek az általuk azonosított célmolekulákon hatnak.

„Van egy olyan ígéretes fájdalomcsillapító gyógyszerjelöltünk, amely a NAP és GINOP pályázati finanszírozásnak köszönhetően, ha minden jól meg, néhány hónap múlva a sikeresen lezárt preklinikai szakasz után már Fázis-1 klinikai vizsgálati szakaszba léphet, tehát egészséges önkénteseken vizsgálatra kerül – folytatja Helyes Zsuzsanna. – Ez óriási dolog, hiszen rendkívül ritka, hogy egy egyetemi kutatás eredménye ilyen messzire jut a gyógyszerfejlesztésben. Ez eddig a kutatásaink legnagyobb gyakorlati haszna.”

A kutatók álláspontja szerint ez a szer kezelheti a neuropátiás fájdalmat, vagyis a tünetet csillapítja. Az oki terápiás lehetőségeket is kutatják. Jelen tudásuk birtokában a professzor nem állítja, hogy e hatóanyag gyógyítani fogja a krónikus fájdalmat eredményező alapbetegséget. A kísérletes modellrendszereknek számos limitációja van, így nincsenek jelenleg arra megbízható adatok, hogy a szer gyógyítja az idegkárosítást, viszont arra erős bizonyítékok állnak a rendelkezésre, hogy az idegkárosodás következtében kialakuló fájdalmat enyhíti.

Tartós fájdalom oka gyakran a krónikus ízületi gyulladás, amely részben a gyulladásos folyamatok, részben a következményes idegi károsodás miatt alakul ki. A kutatócsoport eddig legsikeresebb molekulája e fájdalmat is gátolja, ahogy a kemoterápia okozta fájdalmat is. A fájdalomcsillapítás jelentősége még tüneti terápiaként is hatalmas a betegek életminőségének javítása szempontjából. Az idegek különböző mértékben károsodhatnak, és ennek megfelelően eltérő a sérülés kiváltotta idegrendszeri hatás is. Az idegpusztulás az érzékelés teljes megszűnését eredményezheti, a végstádiumú diabétesztes idegkárosodás következménye is a végtag teljes érzéketlenné válása lehet. Ha a károsodás elindul, akkor hosszan tartó fájdalom jön létre, mert az érzőidegek tévesen közvetítik és dolgozzák fel az ingereket, amelyeket az agy fájdalomként regisztrál.

Cikkünk itt folytatódik.