Folytatjuk a Völgyi Béla vezette PTE-SZKK Retinális Elektromos Szinapszisok Kutatócsoport kutatásainak bemutatását. A cikk első részét itt találják.
Számos öröklött, vagy külső tényezők hatására kialakuló betegség okozhat látásvesztést, például a cukorbetegség vagy az időskori makuladegeneráció. Ezért is különösen szomorú, hogy a jelenlegi klinikai gyakorlat a vakság legtöbb formáját nem képes gyógyítani, a látásvesztés visszafordíthatatlan.
Már jó ideje felmerül áthidaló vagy akár végleges megoldásként a vakság ellen a mesterséges (vagy beültetett) retina, de ehhez pontosan ismerünk kellene a szem ideghártyájában található idegsejtek és a közöttük lévő szinapszisok működését. Völgyi Béla és kutatócsoportja ezek megismerésén, a hálózatok kapcsolatrendszerének feltérképezésén dolgozik.
A retina idegszövete maga is több rétegből áll. A fotoreceptorok a bipoláris sejteknek adják át az információt, amelyek a dúcsejteknek továbbítják az ingerületet. Számos más idegsejttípus is részt vesz az információátadásnak, aminek során bizonyos ingerek kiszűrődnek, mások között pedig kapcsolat jön létre.
A retinában hárminc-negyven különféle dúcsejttípus található, és ezek mind a látott kép egy-egy akspektusát (például a képek kontrasztját, a mozgás irányát, a háttér jellegzetességeit) továbbítják a központi idegrendszeri látóközpontok felé, írja az Innotéka. Végül a felsőbb rendű látóközpontokban ezen aspektusok együttes értékeléséből jön létre a látásérzet.
A retina működésében jelentős szerepük van az elektromos szinapszisoknak (gap junctionöknek), amelyekben a két idegsejt olyan közel helyezkedik el egymáshoz, hogy az elektromos impulzus közvetlenül is átjuthat egyik neuronról a másikra.
Bár elektromos szinapszisok az idegrendszer más részein is előfordulnak, általában nem tartják a szerepüket túlzottan jelentősnek. A retinában azonban fontos szerepük lehet a számos dúcsejt szinkronizált kisülésének összehangolásában. A kutatócsoport munkatársai ugyanis eredményeik alapján úgy gondolják, hogy a látóérzet kialakításában a képet nemcsak egyenként kódolják az idegsejtek, hanem populációs mechanizmussal is.
Ilyenkor több sejt kisülési mintázata kódolja a látott képet, vagy annak egy aspektusát. A dúcsejtek a különböző tulajdonságú fényingerekre eltérő időbeli késéssel reagálnak. A kutatók feltételezése szerint ez a mechanizmus az információ súlyozására szolgál: az idegrendszer ez alapján befolyásolja, hogy a különböző mértékben késő ingerületek milyen hatásfokkal fognak részt venni a látásélmény kialakulásában.
