A világon rengeteg ember szenved a láttássérültségtől. A legtöbben közülük látnak ugyan, de a látásuk nem tökéletes. Minthogy az ember legfontosabb érzékszerve a szem (egyes vizsgálatok szerint a külvilágból érkező és az agy által feldolgozott információ 80 százaléka a képi inger), a nagy arányú látásvesztés rendkívül súlyosan rontja az érintettek életminőségét.  

Az összefüggés megfordítható: ha a vakoknak akár csak részlegesen is vissza tudnánk állítani a látását, azzal elképesztő mértékben segítenénk nekik a mindennapi boldogulásban, és összehasonlíthatatlanul emelnénk az életminőségükön. Évtizedek óta kutatják annak lehetőségeit, hogy a különböző okokból megvakult emberek látását milyen módon lehetne helyreállítani, de csak a legutóbbi években jutott el oda a tudomány, hogy a következő időszakban reális célként tűzhetjük ki magunk elé a mesterséges látás kifejlesztését. Ezen az úton hozhatnak fontos eredményeket a Völgyi Béla vezette PTE-SZKK Retinális Elektromos Szinapszisok Kutatócsoport. 

A szemünk hátsó részében lévő retinát gyakran szokás a digitális fényképezőgépekben üzemelő fényérzékeny CCD lapkához hasonlítani, hiszen mindkettő elsődleges feladata, hogy a környezetből érkező fényt digitálisan is feldolgozható jelekké alakítsák. A retina fényérzékeny sejtjei, illetve a hozzájuk kapcsolódó, még mindig a szemideghártyájának eltérő rétegeiben helyet foglaló idegsejtek azonban sokkal többre hivatottak, mint a fény puszta pixelenkénti leképezése és a nyers információ továbbítása: a kép értelmezésének (feldolgozásának) kezdeti lépései már itt, a szemben, az agyon kívül megtörténnek, olvasható az Innotéka magazinban. 

A látórendszer magasabb rendű elemeibe tehát már részlegesen feldolgozott információ jut, ami jól mutatja a retina jelentőségét, egyúttal a benne zajló feldolgozási folyamatok komplexitását is. A retina sok szempontból különbözik az idegrendszer egyéb részeitől: bár az agyon kívül van, tulajdonságaiban a központi idegrendszert idézi. Ez praktikus a kutatás szempontjából, hiszen könnyen hozzáférhető, sejtjei egyszerűen izolálhatók. A funkcionalitás szempontjából azonban e kitettség veszélyeket is tartogat: könnyű a retinát és a szem egyéb részeit érintő sérülést szerezni, illetve a betegségek is gyakrabban megtámadják. A kutatások végső célja pedig a patológiás változások gyógyítása, pontosabban látás minél teljesebb visszaállítása. 

Völgyi Béla, a Pécsi Tudományegyetem agykutatója, az MTA-NAP2 Retinális Elektromos Szinapszisok Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy már a látás minimális visszaállítása is drámai életminőség-javulást hozna a látássérült emberek életébe.  

Cikkünk folytatódik.