Az amigdala (mandulamag) az agyféltekék halántéklebenyi részén található, és fontos szerepet tölt be az érzelmi reakciók feldolgozásában, raktározásában. Ezen a területen azonosítottak a kutatók egy olyan sejtcsoportot, ami kritikus szerepet játszik a fenyegetettségi helyzetre adott válaszreakció kialakításában. A szakemberek azt vizsgálták, hogy egy veszélyt jelző ingerre milyen agyi szabályozási folyamat során alakul ki a magatartási válaszreakció, vagyis az adott viselkedés. A fenyegetettségre adott reakció egy nagyon ősi, ösztönös és egyszerű panelekből felépülő válasz, ami az evolúcióban a túlélés egyik alapvető feltétele.
„Precízen körülhatároltuk egy agyi terület azon idegsejtjeit, amelyek a félelemmel kapcsolatos választ a kezükben tartják, és kimutattuk azt a mechanizmust is, amely során ez a sejtcsoport engedi, hogy egy veszélyre adott válaszreakció kialakuljon vagy sem” – mondta el dr. Alpár Alán, a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) támogatásával a Semmelweis Egyetem működő Kísérletes Neuromorfológiai és Fejlődésbiológiai Munkacsoport vezetője, az egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének igazgatója, a most megjelent publikáció egyik vezető szerzője.
A most azonosított sejtcsoportnak kritikusan fontos, egyfajta kapuőr szerepe van ebben a folyamatban, egy bonyolult szabályozó kör, összetett láncolat részeként, és a környező idegsejtek működését befolyásolva. A munka során éppen ezért pontosan definiáltuk az elhelyezkedését és az idegélettani sajátosságait is – tette hozzá dr. Alpár Alán. A szóban forgó sejtpopulációt, valamint annak funkcióját állatmodelleken azonosították a kutatók. Ugyanakkor a szintén a NAP által támogatott és a Semmelweis Egyetemen dr. Palkovits Miklós professzor által vezetett Humán Agyszövet Bank mintái segítségével azonosították, hogy az emberi agy mandulamagjában ugyanezen a területen ugyanilyen neurokémiai tulajdonságú sejteket találunk.
A kutatómunkája során az egyetemi csapat együttműködik a Bécsi Orvostudományi Egyetem Molekuláris Idegtudományok tanszékének vezetőjével, dr. Harkány Tibor professzorral, valamint a Karolinska Intézet professzorával, dr. Tomas Hökfelttel, aki 2015-ben Semmelweis Budapest Awardban is részesült. A munkát az ugyancsak a NAP által támogatott dr. Schlett Katalin vezette kutatócsoport (ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszék) és a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet munkatársa, dr. Zelena Dóra is segítette. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában megjelent „Secretagogin marks amygdaloid PKCd interneurons and modulates NMDA receptor availability” című publikáció első szerzője dr. Hevesi Zsófia, dr. Alpár Alán PhD-hallgatója.
“Funkcionális vizsgálatokat emberben még nem végeztünk, ugyanakkor mivel egy kritikus molekuláris mozzanatot azonosítottunk, hosszú távon akár gyógyszercélpontként is szolgálhat ez a sejtcsoport” – vélekedett dr. Alpár Alán, aki ez utóbbival összefüggésben az új molekuláris szereplők mellett kiemelte az új, sejtszintű mechanizmus leírását. A részletes, többek között neurogenetikai kísérletek során azonosították egy fehérjemolekula szerepét abban, hogy a sejt ki tudja helyezni a sejtek közötti kapcsolattartásért felelős receptorait a sejtmembránra, vagyis a sejt külső felszínére, lehetővé téve, hogy az ingerületátvívő anyag kötődhessen rajta.
Ha egy adott agyterületen sejtspecifikusan megakadályozható a receptorok kihelyezése, az az emberi test működésének összessége tekintetében egy nagyon kis beavatkozás, de az adott viselkedési válaszreakció kialakításának szempontjából mégis óriási szerepe lehet – érzékeltette dr. Alpár Alán, hogy hosszú távon miért jelenthet akár terápiás célpontot is az általuk leírt, a specifikus receptor alegységek mozgatását tisztázó mechanizmus.
Borítófotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
