Tesztelés a tudás anyja

2018-08-01T09:24:32+00:00

Mit tegyünk, ha szeretnénk, hogy tudásunk a vizsga után is megmaradjon? Érdemes-e színessel kihúzni a legfontosabb állításokat a jegyzeteinkben? És segíthet-e mindez idősödő rokonunkon, akinek mind gyakrabban kihagy az emlékezete? Racsmány Mihály és az MTA-BME Nemzeti Agykutatási Program (NAP) kutatócsoportjának munkája segít megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A legtöbben, amikor egy bonyolult tananyagot akarunk elsajátítani, többször átolvassuk, asszociációkat építgetünk, és van, hogy az utolsó éjszakán még háromszor átfutunk rajta, hogy valahogy a fejünkbe verjük a részleteket. Akármilyen eredményt is érjünk el a másnapi vizsgán, az így megszerzett tudás általában nem tartós – de ezt az érzést talán legtöbben ismerik egyetemi éveikből.

Ha nem segítenek a rafinált tanulási módszerek, vajon mit tehetünk annak érdekében, hogy a valóban fontos tananyag mégiscsak hosszú távon megmaradjon? Racsmány Mihály és kutatótársai szerint a kulcsot nem annyira ezek a módszerek adják, mint inkább az, hogy felidézzük a tanultakat. „Egy teszt nem a tanulás végső ellenőrzési pontja, hanem maga a tanulás. Önmagunk kikérdezése és a tudást felmérő tesztek nem fenyegető megmérettetések, sokkal inkább a hosszú távú és megalapozott ismeretek elsajátításának hatékony módjai. Csak nehezen hiszünk bennük” – mondta el a kutató a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem honlapján nemrég megjelent interjúban.

Jótékony felejtés, őszinte önvizsgálat – bombabiztos tudás

Racsmány Mihály szerint „a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a tananyag áttekintését követően a tanuló valamennyi felejtési idő közbeiktatásával a tudását mérő kérdéseket tesz fel magának, és így rekonstruálja a megismerendő anyagot. A módszer további előnye, hogy ellenáll a felejtésnek, a stressznek, más tanulási stratégiák sem »zavarják meg« a hatékonyságát, és a sikerre nincs káros hatással az akár debilizáló, képességeket visszavető szorongással is együttjáró vizsgadrukk.”

Röviden: ha ügyesen teszteljük magunkat, bombabiztos, minden helyzetben rendelkezésre álló tudást nyerhetünk. Sőt, a módszer még azt is lehetővé teszi, hogy az így megszerzett tudást az eredetihez hasonló, de új feladatok megoldására is használjuk.

Ez a teszthatásnak nevezett jelenség rengeteg új, mindeddig kiaknázatlan lehetőséget tartogat, a kutatócsoport legújabb publikációjából pedig az is kiderül, hogy ha jól kérdezzük ki magunkat, az így megtanult információkra nemcsak jobban emlékezünk, de gyorsabban eszünkbe is jutnak.

Racsmányék módszere ráadásul olyan embereken is segíthet, akiknél valamilyen idegrendszeri károsodás miatt a hagyományos tanulási módszerek nem igazán működnek – így például Alzheimer-kórban szenvedőknél, vagy időskori demenciában, ahol a tudatos emlékezési funkciók károsodtak, de a készségtanulási képességek még megvannak.

Diákok, figyelem!

A kutatók lehetségesnek tartják, hogy a módszer utat találjon az oktatási rendszerbe is, azonban ehhez elsőként a pedagógusoknak kellene megtanítani az alkalmazását, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és milyen teszteket alkalmaznak – ezúttal sokkal inkább a tanulás, mint a számonkérés eszközeként. Ahogy Racsmány Mihály az interjúban fogalmaz, a tesztalapú tanulás oktatási programokba illesztéséhez „szisztematikus módszerfejlesztés és nagyszabású átfogó vizsgálat szükséges”.

És végül, hogy ne maradjuk adósai a színes kiemelések szerelmeseinek, a kutatócsoport vezetője ezt üzeni nekik: „természetesen, segítheti a tanulást, ha különböző szempontok alapján elemzik a megtanulandó szöveget, és akár színes kiemelésekkel rendszert építenek az ismeretanyagba. Ugyanakkor még ennél is hatékonyabb módszer, ha az anyag első olvasása után már ellenőrző kérdéseket gyártanak a feldolgozandó témához, majd ezeket 2-3 alkalommal is megválaszolják, miközben hagyják, hogy az eredetileg megtanult anyagot kicsit elfelejtsék és erőfeszítés kelljen a felidézéséhez. A hatás nem marad el: még hetekkel, hónapokkal a tanulás után is emlékeznek majd ezekre az információkkal.”

Az eredeti szakcikkitt érhető el: Racsmány, M., Szőllősi, Á., & Bencze, D. (2018). Retrieval practice makes procedure from remembering: An automatization account of the testing effect. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition, 44 (1)

A kutatócsoport tagjai

Racsmány Mihály, a kutatócsoport vezetője, BME Természettudományi Kar (TTK) Kognitív Tudományi Tanszék egyetemi docense. Tagok még a tanszék részéről:

Demeter Gyula adjunktus, Pajkossy Péter adjunktus, Szőllősi Ágnes tudományos segédmunkatárs, Dombovits Renáta PhD-hallgató, Bencze Dorottya PhD-hallgató, Marián Miklós PhD-hallgató, Markója Ádám PhD-hallgató, Lencsés Anita kutatási asszisztens, Miklós Zsófia kutatási asszisztens, Török Edina kutatási asszisztens.

Ha szeretne részt venni a kísérletekben, a kutatócsoport honlapján itt jelentkezhet.

A címlapkép forrása bme.hu/Philip János